3.rész Rosszabb voltam még nála is.

Na heeyhoo!Mint látjátok egy betegszabi és egy Olasz nyaralás után visszatértem egy úr résszel remélem senki nem haragszik a részek hiány miatt,de ez most sajnos így alakult! :(
Jó olvasást,kommenteket ne felejtsétek!:*

Bridget.xx

"Hogy tehettem ilyet?Ez ne én vagyok"

Csak ez  két rövid apró kis mondat töltötte ki az agyam nagy részét.Csakis erre a két mondatra tudtam gondolni.Még mindig bódult állapotban ültem az égetően hideg és mocskos padlón a szórakozóhely mosdójában.Nem tudtam elfelejteni azt,amit műveltem folyamatosan képek villantak a szemem elé,ahol kívülről láttam magamat vagy is inkább magunkat.Láttam,hogy mit művelek egy olyan sráccal akinek még csak a nevét sem tudom,nem tudok róla semmit.Amikor megtörtént a baleset megfogadtam,hogy soha többet nem élem azt az életet mint akkor.Soha többé nem akarom abban a sötét múltban élni.Soha többé nem akarom,hogy az a szörny elkapjon mert,ha most megkaparint soha többé nem ereszt el,nem tudok tőle megszökni nem lesz elég erőm hozzá.Örökké a rabja leszek.

Tisztába vagyok a tényekkel,mégis most még rosszabb voltam mint valaha.Abban a sötét múltban sosem vetettem meg a káros szenvedélyeket,de voltak erkölcseim tudtam hol a határ,most viszont egy teljesen ismeretlen emberrel műveltem ezt,egy olyan emberrel,akit sem láttam még.Rosszabb voltam még nála is.Rosszabb voltam,mint Kim..

Még mindig iszonyúan szédültem,de jobban láttam ha én itt  és most lelépek,nem akartam még nagyobb hülyeséget csinálni.Óvatos mozdulatokkal feltápászkodtam a földről és megindultam az ajtó felé.Elég bizonytalanok voltak a lépteim az elfogyasztott alkohol mennyiség miatt,ezért sikeresen meg is botlottam egyenesen nekiesve az ajtónak.Szerencsétlenségemre az ajtó éppen kifele nyílt,én pedig megkapaszkodásra éppen az ajtó kilincsét tudtam megtalálni.Abban a pillanatban,ahogy rátettem a kezem az ajtó kilincsére az ajtó kivágódott,én pedig utána.

Vártam már a nagy csattanást,ahol találkozok a padlóval,de valahogy nem akart jönni.Óvatosan kinyitottam a szemem és akkor vettem észre,hogy valaki megfogott.Nem is akárki,Ő volt az.Egy hatalmas smaragdzöld szempárral találtam magam szembe.Keze a karomat tartották még ő egyfolytában a szemembe bámult arcunk,csak néhány centire volt egymástól.Meleg és alkohol illatú leheletét az arcomon éreztem,megszólalni sem tudtam csak arra a hatalmas szempárra tudtam figyelni.

-Jól vagy?Olyan gyorsan eltűntél az előbb.Mi a baj?Kérdezte lágy hangon.

-Jól csak engedj el...Válaszoltam durván.Biztos voltam benne,ha elgyengülök folytatja tovább a kis játékait az pedig nem hagyhatom nem hagyhatom megismétlődni a múltat.Lesöpörtem magamról a karjait és már rohantam is el mellette amikor megéreztem egy erős szorítást a csuklóm,ami hirtelen visszarántott majd nekilökött a falnak.Ő előttem állt két kezét a fejem fölött támasztotta testével pedig a falba préselt.Fejével a fülemhez hajolt,mélyet sóhajtott ,éreztem megint azt a kellemes meleg leheletet néhány centire a fülemtől és a nyakamtól.Ettől a hideg is kirázott.

-Szerintem kérdeztem valamit,de ha te játszod a durcás kislányt így is játszhatunk.Megszólalni sem tudtam csak egy hatalmasat nyelésre tellett ,semmi mást.Ezt ő is észrevettem,mivel éreztem mosolyát a nyakamon,majd néhány pillanattal később ajkait is.Tehetetlennek éreztem magam élesen szívtam be a levegőt.Ziháltam.Menekülni akartam tőle,de nem volt kiút.Egyre jobban tapadtam a falnak,ő pedig nekem.Teljesen hozzám simult.A szájával egyre feljebb haladt a nyakamról apró puszikkal a szám fel egyre,egyre közelebb érve,de amikor a szám sarkához ért egy hirtelen jött erővel ellöktem magamtól.Nem hagyhattam ezt,pedig minden porcikám vágyakozott utána,de ezt nem hagyhattam megtörténni,nem gyengülhettem el nem törhettem meg,mert akkor már nem lett volna visszaút.Beadtam volna a derekam.Hátra sem nézve beszaladtam a  biztonságot nyújtó tömegbe.Égett és lüktetett az egész testem nem akartam ezt az érzést.Féltem ettől az érzéstől féltem a következményektől.

**
Hosszú hossz percek óta,a bárpultnál ülök a gondolataimba merülve.Megijedtem és muszáj volt elmenekülnöm.Minden áron haza akartam menni,mivel egyre tisztábban láttam a dolgokat ahogy kezdett elmúlni az alkohol bódító hatása.Ezzel a tervel,csak egy hatalmas nagy probléma volt.Kim.Megint.
Benne még erősen égett az alkohol tüze.Hangosan nevetgélt az új áldozatával,egy magas nagyon nagyon magas világos barna hajú,szoliban pirult kék üveges tekintetű izomaggyal.Borzasztóan nézett ki,mint akit Nutellával vakoltak ki,de látszólag ez Kimet nem zavarta,őt csak egyetlen egy dolog érdekelte.Az ami az altáján található.Tipikus Kim.
Felkönyökölve ültem a bárpultnál és játszottam a kólámból kikandikáló szívószállal,miközben félfüllel hallottam a barátnőm sikítós nevetését.Mindig ezt használta,amikor be akart vágódni egy férfinál, viszont én sosem értettem,miért szerintem ez nem csábító volt ez szimplán idegesítő.Ettől a kényes visítástól a hideg is kirázott.
Iszonyatosan hasogatott a fejem,ezért is minél hamarabb le akartam lépni és még véletlenül sem akartam összefutni a Vele.Szánalmas vagyok,hogy ilyet megcsinálok egy olyan emberrel nem ismerek.Még a nevét sem tudom,miről beszélek?Egy teljesen idegen ember volt.Ezért nem szerettem eljárni bulizni,azóta a nap óta.Mindig is féltem hogy az a szörnyeteg megint megtalál.Féltem,hogy mi lesz ha megint megismétli magát a múlt.Akkor most kit vesztek el?A két húgomat?A nagyszüleimet,akik még hozzám sem szólnak?Esetleg saját magamat.Mi lesz,ha Kim barátsága egy kezdő löket lesz arra,hogy újrakezdődjön hiszen nagyon rég nem ittam ennyi..Nagyon nagyon rész...Pont ezért mert tudtam h....
És meghallottam azt a hangot,amitől a legjobban féltem.Amit nem akartam hallani.Közvetlenül a fülem mellett.Megint.Ez valami trükk nála,hogy elérje amit akar vagy mi van??Ez is idegesített borzasztó mennyire.Idegesített ami vele kapcsolatos.Idegesített Kim hogy még mindig fontosabb neki egy jó este mint a "barátnője".Idegesített hogy megint ezt csinálja.Maga a létezése is.Idegesített hogy ilyen hatást tud belőlem kiváltani.És mi idegesített ezek közül a legjobban?Hogy még tetszett is ez az érzés...
-Hmm megint elmenekültél szépségem,bár nem értem miért,de na aggódj legközelebb nem lesz ekkora szerencséd..Mellesleg szerintem a barátnődnek szüksége lenne rá, már ha jól láttam már vért hányt..
Barátnőm?KIM..
Annyira elfoglalt  a saját problémám,hogy észre sem vettem hogy eltűnt.Gratulálok Boo megint megcsináltad..
-Hol van?Hol van Kim?
Csak ennyit tudtam kinyögni,csak az járt a fejemben,hogy megint a saját hülyeségem lefoglalt és nem törődtem másokkal.Ismét csak a saját önsajnáltatásommal tudtam foglalkozni,amikor a barátnőm isten tudja hol,már lehet a lelkét is kihányta.
" ha jól láttam már vért hányt.." csak ez a mondat ismétlődött a fejemben.Vért.Vért hogy hányhat az ember?! Egy szimpla berúgáshoz ettől több kell.Félek hogy ismét kísérteni fog a múlt.
-Hátsó bejárat.Várlak vissza,ha nem jössz rosszabbul jársz drágám.
Oda sem figyeltem rá hogy mit mond,csak siettem a hátsó bejárat felé,hogy összeszedjem Kimet és végre hazamehessek ezután a szörnyű nap után.
Mikor elértem a hátsó ajtót,nagy lendülettel vágtam ki és  rögtön megláttam a barátnőmet a földön ülve,előtte egy nagy vörös tócsával.Tényleg vért  hányt...
Oda siettem hozzá vigyázva,hogy ne legyek én is tiszta hányás leguggoltam mellé.Fél kézzel a hátát simogattam míg a másikkal a hányásos haját simítottam ki az arcából.
-Kim drágám.Mi történt?Mi ez a sok vér?
-Boo..elárultalak,kérlek bocsáss meg..én..én ezt nem akartam,de kikényszerítette..elmondtam neki mindent..Boo szeretlek..Boo ne haragudj..Booo
Egy szót sem értettem.Elárult?Mi van?Mi ez egy latin amerikai szappanopera hogy elárult?Jézus Isten menjünk már haza könyörgök..
-Biztos Kimmy,de gyere menjünk haza.
Nem törődtem vele,hogy miatta tiszta hányás leszek.Bassza meg,csak haza akartam végre jutni,ezért könyörgök neki 3 kibaszott órája olyan nagy kérés ez??Megszoktam már ,hogy ezt csinálja mindig ugyan az volt a forgatókönyv.Kim elkezd inni...Kinéz egy csávót...Táncolnak.. és Kim vagy eltűnik az éjszakára,így egyedül mehetek haza vagy valahonnan csutka részegen összehányva szedem össze.Most a második opció valósult meg.Mindig beszél zöldségeket,ha részeg de többnyire csak azt taglalja,hogy mennyire szeret vagy hogy mekkora ribanc vagyok,amiért nem hagytam elmenni a csávójával.Ha ez történt meg volt rá az okom.Sosem érdekelt kivel feküdt össze nagyon nagyon ritkán szóltam csak bele..
Viszont ilyeneket sose mondott.Elárult?Kikényszerítette?Elmondott neki mindent?Kinek?Könyörgök..
Túl részeg ez a lány már azt sem tudja mit beszél Uram Atyám...
Mind a két kezemmel a hóna alá nyúltam segítség végett.hogy fel tudjon állni.Miután sikerült neki elbotorkáltunk a főútig,majd egy taxi leintése után végre hazafelé indultunk...

2.rész.Nem ismerem ezt a lányt

Sziasztok Gyerekek!Meghoztam a következő részt,viszont nekem nem tetszik valami miatt.:( Remélem nektek fog,de ha mégsem írjatok komit vagy egy üzit hogy miért nem!! :)
Többen említették,hogy csináljak a blognak egy Facebook csoportot hogy lássák mikor van új rész,hát itt lesz,aki szeretne csatlakozzon és küldjétek nyugodtan barátoknak is!Igaz hogy szombat van,de holnap Március 15.-e miatt én Kassán leszek egész nap,rész nélkül viszont nem akartalak titeket hagyni!:))
Jó olvasást lánykák!:)

Bridget.xx

https://www.facebook.com/groups/1553023558293355/

-Hééj Boo ki ne essen a szemed!
Lökött oldalba Kim,majd a következő felest nyújtott felém,de én képtelen voltam rá figyelni.Foglyul ejtett az a  nézése.Mintha a lelkem legmélyebb,legsötétebb részébe belelátna.Látná a múltban elkövetett hibáimat,az összes gondomat,az összes fájdalmamat.Képtelen voltam attól a nézéstől elszakítani a sajátomat.Abban a pillanatban,csak az a két szempár foglalkoztatott nem érdekelt,hogy ki mit gondol rólam,hogy Kim mit beszél mellettem nem érdekelt semmi.
Ő volt aki megszakította a szemkontaktust,amikor oda fordult a pincérnőhöz,hogy rendeljen valamit és most már én is meghallottam Kim alkoholtól áztatott hangját.
Elvettem tőle mind a két poharat amit a kezében tartott és nem gondolva a következményekre már gurult is le egymás után a torkomon a már oly jól ismert maró égető folyadék.
-Wao ez kemény volt!Rád sem ismerek,büszke vagyok rád csajszi!Húzta hatalmas mosolyra az ajkát Kim és félkarjával átölelt.Nem voltam benne biztos,hogy miért is tette hisz nem kevés alkohol volt már benne.Nála sosem lehetett ilyenkor eldönteni,hogy tényleg szívből jöttek-e a dolgok ez alatt egy ölelésre,egy puszira vagy csak egy kimondott szóra gondolok.Kim sosem volt,egy megnyílós típus.Sose ölelt vagy puszilt meg senkit,egyetlen egy bók sem hagyta el a száját,legalábbis az én jelenlétemben,de ilyenkor nem tudja magát visszafogni.Ilyenkor azt nehéz eldönteni,hogy még valamennyire józanul tud-e gondolkodni az alkohol befolyásoltsága alatt vagy már a "mindenkit szeretek" fázisban jár.Amikor eléri ezt a fázis,általában akkor szerzi meg az aznapi áldozatát.Kim egy ribanc volt,de csak részegen.Józan fejjel sose láttam még egyetlen egy férfi mellett sem,akkor csak az öltözéke utalt arra hogy valójában milyen is ő.Részegen viszont amit leművelt a másik nemmel azt valami leírhatatlan.Egyszerűen az..
-Boo ne gondolkozz annyit,itt a következő kör igyad!
Adta is a kezembe a következő kis pohárkát és már le is gurította az ő poharának a tartalmát.Én sem tétlenkedtem,pár pillanat múlva az én torkomon is folyt lefele az alkohol.És a következő és a következő..

**

Egyre csak teltek és teltek a percek,amelyek már lassanként órákká formálódtak,előttünk pedig csak gyűltek és gyűltek a poharak.Már én sem voltam döntésképes.Hangosan nevettünk az asztalunknál egy jelentéktelen,de abban a percben viccesnek tűnő kis viccen mikor hirtelen felugrott Kim és maga után ráncigálva a táncparkett felé húzott.Rengeteg ember tolongott a táncparketten a pörgősebbnél pörgősebb zenékre.Az emberek izzadt teste egymáshoz tapadt,de valahogy senkit sem zavart hiszem itt minden ember szervezetében valószínűleg elég magas volt az alkohol tartalom.Barátnőm utat törve magának a tér közepére húzott,majd elengedte a kezem  és ritmusra kezdte mozgatni a csípőjét,cseppet sem visszafogott módon.Én még pár másodpercig pislogás nélkül nézetem,hogy mit csinál aztán és is belekezdtem a táncban.A tánc valahogy sose az én világom volt sosem szerettem táncolni,mindig zavarban éreztem magam,de ha ittam egyszerűen felszabadultam és nem zavart mivel most is jó pár maró folyadék lecsúszott a torkomon.Ezért szerettem inni,ezért szerettem részeg lenni,ilyenkor nem voltak korlátok határok,csak a szabadság.
Ahogy telt az idő egyre bátrabb lettem.Percről percre egyre vadabb mozdulatokat tettem.Vadul mozgattam a csípőm,a karom,a fenekem.Egyre szabadabbnak éreztem magam,ahogy a meleg miatt még jobban a fejembe szállt az alkohol.Testem egyre jobban kezdett izzadni,egyre jobban kezdett melegem lenni,de nem érdekelt csak szabad akartam lenni mint régen.Hirtelen két kezet éreztem meg a csípőmön,ami hátulról karolt.Meglepettségemben megugrottam egy kicsit és reflexből fordultam volna,hogy nem nézem ki is ez a merész férfi és elküldjem melegebb tájra,de nem tudtam megfordulni nem engedte.Derekamon a szorítása erősödött majd hátra felé rántott így a mellkasának ütköztem.
-Nem-nem!Találd ki hogy ki vagyok!?
Kérdezte játékosan,kicsit belekuncogva a mondatba.Meleg mentolos lehelete csikizte a torkom ami végett jóleső melegség futott végig rajtam orromat pedig kényeztette a mentol és a parfüm keverékének illata.Egyszerűen megőrjített és még azt sem tudtam biztosra,hogy ki is áll mögöttem.
-Hmm az a dögös szőke a pultnál akivel szemeztem??
Reméltem hogy az áll mögöttem akit én nagyon szerettem volna,de érdekesebb volt így hogy egy kicsit húzom az agyát meglátjuk hogyan reagál..
-Rossz válasz sajnálom!
Nevetett megint bele a fülembe,majd ajkait a fülem mögötti érzékeny pontra helyezte és apró nedves puszikkal halmozta el.Fürtjei csiklandoztál az arcom és a nyakam.Imádtam.
A lábaim még mindig nagyon érezték a ritmus,ezét tovább folytattam a táncot szinte nem is törődve vele kíváncsiságból,hogy vajon meddig is bírja de nem adta fel.Egyre jobban dörgölte csípőjét hozzám és folytatta a nyakam kényeztetését.Itt még tudtam tartani magam,de mikor megéreztem fogait és az enyhe szívást,amit a nyakamra gyakorolt végem volt.A lábaim földbe gyökereztek megálltam a táncban,szemeim automatikusan lecsukódtak fejem pedig a vállára csuklott.Éreztem,hogy elmosolyodik de továbbra sem hagyta abba cselekedetét.Most már nem egy pontra koncentrált,hanem halad fokozatosan lefele a nyakamon le a vállamig majd a kulcscsontomig.
Villámcsapásként vágott fejbe a felismerés,hogy mit is csinálok.Lefejtettem magamról a kezeit,majd egy gyors bocsánat után amit a hangos,dübörgő zene miatt nem hiszem hogy meghallott a női mosdóba siettem.Vissza sem nézve verekedtem ki magam a tömegből,miután kiértem már indultam volna a mosdó felém mikor megéreztem egy kezet a csuklóm köré fonódni.Visszapillantottam és belenéztem abba a gyönyörű szempárba,ami rabul ejtett ismét.A nem is olyan rég még pimaszul csillogó szempár,most tele volt értetlenséggel.Nem értette mi történet.Szólásra nyitotta a száját,de mielőtt még kimondhatott volna bármit is,én csak megráztam a fejem,a kezek kiszakítottam az övéből és a WC felé szaladtam.Az utamba akadó párok és részegek emberek kikerülése,után sikerült elérnem a célom.Nagy lendülettel vágtam ki az ajtót,majd a mosdókagylónak támaszkodva néztem magam a tükörbe.Nem ismertem magamra én sosem voltam Kim,én sosem csináltam ilyet.Most pedig egy kiszívott és pirosló nyakú csapzott izzadt lány néz vissza a tükörből.Nem tudtam ki az aki visszanéz rám nem ismertem ezt a lányt.

1.rész.Túl tökéletesek

Sziasztok!Mint ahogy látjátok megérkezett az első rész,mivel rengetek pozitív visszajelzést és biztatást kaptam!Hatalmasak vagytok!<3

Gondolom már unjátok,hogy minden blogban jön a rizsa hogy kommenteljetek,de most én is erre kérlek titeket mert kezdő bloggerinaként nem tudom,hogy jó-e az amit csinálok vagy sem és ha nem akkor semmi értelme nem lenne folytatni.Szóval nagyon nagyon örülnék,ha néhányan megírnák a véleményüket arról,hogy mi tetszett nekik és mi nem(remélem kevés ilyen lesz).Sajnos szükségem van erre mertm,ha nem kapok semmiféle visszajelzést nem tudom hogy akkor most jó vagy rossz munkát végeztem.
                                                          Köszönöm gyerekek!Jó olvasást!                                                                                                    
                                                                                                                                        Csók Bridget.xx                                                                                                  

London.Hmm az a borongós London.Emlékszem kislány koromban mindig imádtam ezt a várost,lenyűgöztek a hatalmas építmények a fényesebbnél fényesebb kirakatok az,hogy mennyi ember is él ebben a hatalmas városban,maga a város hatalmassága.Emlékszem arra is,hogy minden évben mikor eljött a karácsony ellátogatunk Londonba.Kislány szemmel ilyenkor még csodálatosabbnak tűnt az egész város.Ahogy az emberek örömmel az arcukon sétálgattak az utcán forralt borral vagy teával és sült gesztenyével a kezükben Mindenhonnan karácsonyi dalok,dallamok szállingóztak a szebbnél szebb díszek égősorok az utcai fákon,amelyek a tél miatt most csupaszon álltak volna.Imádtam gyermekfejjel Londont.Hogy most mi a helyzet?Felnőttem és úgy tekintek rá,mint a pokolra.Ebben a pokolban minden nap szinte egy kínszenvedés.Minden nap szembe nézni a tényekkel,tettekkel és szavakkal amiknek hatalmas súlya van.Az ember bele sem gondol,hogy egyetlen kimondott szóval mekkora sebet tud ejteni egy emberen,ami örökre benne marad vagy éppen az ellenkezőjét reményt tud adni valakinek.Reményt amibe az utolsó pillanatig kapaszkodik.Furcsa hogy egyetlen szó vagy mondat ilyen dolgokra képes.Képes megváltoztatni egy ember életét is akár.Egy ember életét,akit most ide ebbe a hatalmas városba űztek amire úgy tekint mint élete legrosszabb álmára.

Az ablakon az esőcseppek szaporán gurultak lefelé egymással versenyezve,egyes esőcseppek a másikba olvadva gurultak tovább komótosan vagy éppen az eddig szélsebesen sikló cseppeket megelőzve.Mintha ők is emberek lennénk nem volt különbség a két dolog között.Egymással versengtek,majd az út végén eltűntek.

A telefonom rezgése zavarta meg a gondolataimat.Új üzenet:Leo

"Tudom hogy haragszol rám,de örülnék ha válaszolnál az üzenetekre.Megan hazudik,semmi nem igaz abból amit mondott!Bízz bennem!Hiányzol bébi!Csók Leo"

Hánynom kell az ilyen Leo féle emberektől.Azt hiszi magáról,hogy ő az a férfi aki minden nőnek kell.Akitől minden nőről lecsúszik a bugyi.Tipikus hatalmas kék szempár,szőke haj,napbarnított bőr.Hozzájuk társulnak a belső dolgok.Ő sem kivétel,ő is üres belülről csak a nők elcsábításához ért semmi máshoz.Nagyképű,öntelt,büszke,nyálas.Az ilyen típusú férfiak jelmondata szerint él ő is "Lyuk,lyuk csak a keret más" ő is csak arra törekszik,hogy eldicsekedhessen a haverjainak egy péntek esti buliban hogy az a csaj is megvolt.Undorító.
Szegény Leo,viszont most megbotlik mert se én se a barátnőm nem leszünk újabb trófea.Tipikus pasis logika,barátnőkkel kezd ki és mind a kettőjüknek ugyan azt a szöveget mondja "Egy mosolyodtól szebb lesz a napom!" "Csak te tudsz megváltoztatni!"
Ugyan kérlek,melyik filmből szedik ezeket  a férfiak?Vagy egyáltalán a férfiak mióta néznek ilyen filmeket?Félre értés ne essen,semmi gondom az érzelmes férfiakkal néha piszkosul szexi tud lenni de ezek?Ezek csak kisfiúk nagyra nőtt egóval.
Megan..Hogy ki is az a Megan?Egy nagyon jó barátom,aki azok közé az emberek közé tartozik,aki nem ítél el azért ami történt.Szeretet és  elfogadja a múltam elfogadja,hogy hibáztam és próbál segíteni,legyőzni azt a sötét szörnyet is akitől menekülök nap mint nap és hogy ő most hogyan is került a képbe?Nagyon egyszerű!Ez a nagyon kedves fiú,úgy gondolta hogyha mind a kettőnknek ugyan azt a szöveget írja majd egyikünk bedől neki.Szánalmas.
Túlságosan is elszaladta a gondolataim az ablak előtt ülve,szinte észre sem vettem hogy már vagy két órája ülök itt és gondolkodom.Idő közben az este is leszállt Londonra.Már csak az utcalámpák világították meg az ablakon,még mindig versenyző vízcseppecskéket.Nem akartam,sem Leon sem pedig a múlton gondolkodni tovább,így felálltam és elindultam a konyha felé valami vacsorát készíteni,hiszen magamon kívül még a két húgomat is el kell látnom.Sajnos nem vagyok egy konyha tündér,hiszem soha nem voltam magamra utalva mindig volt aki elém tegye az ebédet vagy a vacsorát.Most örülök,ha egy rántottát meg tudok csinálni anélkül hogy odaégetném.Próbálkozok és szerintem ez a lényeg.
Időközben már a földszinten a konyhában álltam és gondolkodtam,hogy mit is tudnék csinálni ami nem haladja meg a képességeimet amikor a zsebemben ordítani kezdett a telefon.Kim
Hogy Kimről mit is kell tudni igazából?Két fontos dolgot,semmi mást.Egy lotyó és kicsapongó életet él.Nagyon kicsapongó életet.Nem számít neki más,csak a pia,a drog és a fiúk ennyiből áll az élete.
-Szia Kim.
-Szevaasz csajszi.Mi a szitu?
-Semmi jó Kim.Semmi jó..
-Leo?
-Talált süllyedt.Úgyhogy ma egy nagy vödör fagyi társaságában filmezek úgy döntöttem.
-Hát csajszi te csak azt hitted.Fél óra és ott vagyok készülj berúgunk ma!
-Kim nem hiszem ,hogy ez jó..
Rám vágta a telefont.Komolyan??Ez alól már nem bújok ki.Remek..
Tudtam,hogy Kim ma is járás képtelenre issza magát,ami semmi jót nem jelen.Mert vagy én húzom haza vagy haza megy az új áldozatával.Ez minden áldott alkalommal így történik,sosincs kivétel.
Egy gyors vacsora összedobása után,már szaladtam is a szobámba készülni,mert minden várakozással töltött percért Kim egy felessel többet itat meg velem.Nem szeretek,már inni.Régen imádtam azt az érzést amit az alkohol váltott ki belőlem,azt a mesterséges paradicsomot.Akkor sosem kellett félnem a dolgok következménye miatt,egyszerűen szabad voltam mint a madár .Addig a napig.
A szekrényem előtt állva fogalmam sem volt mit is kellene felvennem,nem szerettem volna Kim mellet úgy kinézni, mint egy slampos kislány,de nem akartam úgy sem  kilépni a házból mint ő.Csúnyán mondva mint,egy prostituált.A két átmenet között döntöttem végül,egy felül fehér csipkés felsőjű,alul pedig csípőtől picit kiszélesedő fekete ruha mellett döntöttem.Szerintem ez az ideális átmenet a két véglet között.Ehhez csak egy egyszerű fekete topánkát vettem fel,de mikor a fürdőbe indultam volna meghallottam a csengőt.Elkéstem.
Percenkét egy feles szép volt Boo.
Lebaktattam az emeletről,hogy beengedjem a barátnőmet,mikor kinyitottam az ajtót nem csalódtam.Kimen ízléséhez hűen ,csak a melltartóját takaró kis felső volt egy éppen hogy a fenekét eltakaró rövid kis szoknya amiből kilátszott a hasa és a testét borító számtalan tetoválás.A lábán a térdéig felhúzott sportszár és persze a kihagyhatatlan kétszáz méter magas magassarkú.Nyakában és fülében hatalmas ékszerek.Haja nagy fürtökben keretezte az arcát.Borzasztóan nézett ki..
-Kim nem gondolod,hogy ez egy kicsit..izé sok lesz?Kérdeztem furán nézve rá.
-Neked is szia Boo.Nem,nem lesz sok tökéletesen nézek ki.Vágta rá egyből és betipegett a házba.Ledobta a magassarkúját és már ment is fel a lépcsőn a szobámba.Néhány pillanat után utol értem én is,az ágyamon ült már mikor beértem a szobámba.
-Te komolyan így jössz Boo?
-Igen.Miért?
-Olyan vagy,mint egy apáca megint tiszta feketében vagy.Mi ez a nagy fekete mánia?Nem szeretnél inkább valami dögöset felvenni?Tipikus
-Nem,nem szeretnék Kim nekem ez tökéletes és tudod nagyon jól miért járok feketében.
-Boo annak már két éve fel kéne dolgoznod..
-Hanyagoljuk ezt a témát rendben?Viszont én még készülök.Válaszoltam és visszamentem a fürdőbe.Már a tükör előtt állva hallottam,ahogy felnevet a vendégem.Ajjajj.
-Tudod mit jelent ez ugye?Percenként egy feles.Mérem az időt!
Életem eddigi leggyorsabb készülődése volt a mostani.Gyorsan átvasaltam a hajam és egy kis sminket dobtam az arcomra.Hiába igyekeztem,így is a mennyiség elég soknak ígérkezett.8 percet kellett várnia Kimnek ami azt jelenti hogy 8 felesnek kell ma lecsúszni a torkomon.Nem hangzik ez,valahogy túl jól..


**

Másfél órával később már a 6.felesemet iszom Kimmel egy bárban.Általában jól bírom az alkoholt,de most ez a mennyiség is elég szépen megártott.Hangosan nevettünk a bárpultnál és keresgettük barátnőm aznapi
áldozatát,mikor mind a kettőnek szeme megakadt egy asztalnál.Ennél az asztalnál két körülbelül velünk egykorú fiatal srác ült.Az egyik egy fekete felfogott hajú mogyoró barna szemű.A másik egy gyönyörű smaragdzöld szemű fiú hosszú göndör fürtökkel.Mind a ketten eszméletlen dögösek voltak,nem volt rajtuk semmi kirívó,szimplán csak feketében voltak előttük egy Jack Danielses üveg helyezkedett el az asztalon,
kezükben pedig egy-egy pohár.Minket bámultak.Valahogy mind a ketten olyan tökéletesek voltak.Túl tökéletesek.

Prológus

Brooklyn  Katharine Fosternek  hívnak.Unalmas tizenéves lányok életét éltem egy bizonyos napig.Addig a napig az életem tökéletes volt.Tökéletes család,tökéletes tanulmányi eredmény,tökéletes barátok tökéletes lány voltam de az a nap az egész életemet megváltoztatta.Túlságosan természetesnek vettem,hogy ez mind az életem része.Folyamatosan kezdett rólam leperegni ez az tökéletes lány kinézet,mikor elkezdődött az amit én már csak így utólag visszagondolva "sötét korszaknak" hívnék. Egyre,egyre jobban kezdtem elzülleni,egyre jobban érdekeltek a bulik,az alkohol,a srácok,a cigi,a drogok és egyre kevésbé törődtem a régi tökéletes énemmel,amit a szüleim rám kényszerítettek,a hónapok múlásával egyre jobban kezdtem hanyagolni a tanulást a kötelességeimet.Elkezdődtek az iskolai lógások,egyre jobban rántott le magával a mélybe ez a sötét szörny és már nem tudtam menekülni,túlságosan mélyen voltam már.Vagy még is csak volt egy kiút?Sajnos hatalmas nagy árat kellett fizetnem azért ,hogy ez a sötét szörny lazítson a karmain ami eddig csak húzott.Visszatekerném az időt,hogy helyre hozzam minden hibám,minden apró kis botlásom,de sajnos tudjuk hogy ez lehetetlen. Sajnos miattam maradt árván két kislány,akik a húgaim Sarah és Jessie.Két gyönyörű szőke hajú hatalmas zöld szemű életvidám kislány,akik szeméből azon a tragikus napon kiveszett valami az a bizonyos fény.Nekem köszönhetik,hogy nem csak a szüleiket,de a nagyszüleiket is elvesztették,mivel engem hibáztatnak mindenért.Akit már csak úgy emlegetnek hogy az a drogos aki miatt elvesztettük őket.Miért ne rúgjon belém vagy is inkább belénk még egyet a sors nem elég hogy a nagyszüleim,de semmilyen rokon,ismerős vagy barát még csak hozzánk sem szólt.Sajnos ez még a jobbik eset,voltak akik telefonon és személyesen zaklattak egyetlen szóval.Azzal az egyetlen szóval ami minden alkalommal csak egy újabb tőr a szívemben.Ezzel telnek a napjaim,ezek a dolgok amik a nap egyetlen percében ,sőt egyetlen másodpercében sem hagynak nyugodni.Ezzel az érzéssel ezekkel a gondolatokkal kelek fel nap mint nap és ezzel fekszem le aluni.Ezekkel nézek a két húgom szemébe minden nap.Ezt az egyetlen szót látom magam előtt állandóan.Mindenhol a boltban,az egyetemen,a munkahelyemen vagy egyszerűen csak ha a tükörbe nézek ez a szó lebeg mindenhol és kezdem érezni hogy már nem sokáig bírom .Ez az egyetlen szó csak nyom  lefele a mélybe oda ahol az a bizonyos szörny van akitől menekülök.Ha aznap nem  lógok meg a suliból,hogy valamelyik utca sarkon beszívva és pillanatnyi boldogságot érezve és a nevetéstől majd megszakadva szórakozzak nem történt volna meg ez az egész.Nem kezdtek volna keresni a szüleim és nem történt volna meg a baleset.Minden teljesen máshogy lenne.Nem néznék magamra úgy ahogy,nem kellett volna elköltöznünk egy teljesen idegen városba,nem lebegne az a bizonyos szó a szemem előtt minden másodpercben az a bizonyos szó ami attól a naptól mindig kísért ami követ bárhova megyek,talán rosszabb mint az én sötét szörnyem.Hibába történt ami történt,egy gyereknek nem szabadna így élnie.Így hogy az egész világ ellene fordul.Az emberek hibáznak és csak a saját hibájukból tanulnak kétségtelen,de ekkora árat nem kellene fizetni egy apró botlásért ,sőt a többi embernek segítenie kellene azt aki elesett nem pedig még és még többet bele rúgni.Fájnak ezek a jelzők.Fáj hogy minden ember a régi városomban ha rám néz csak  egyetlen szó jut eszembe.Hogy mi is ez a szó?Ami nem hagy élni azóta a nap óta?Tényleg az lennék?                                                                                                                                                                     
                                                               Tényleg gyilkos lennék?